Back Ön itt van: Programok Komplex képzés Terepre fel! képzés - Palkonya marcona mivolta
2012. szeptember 11., kedd 00:00

Terepre fel! képzés - Palkonya marcona mivolta

Írta:  Sáróy Mihály és Sáróy Krisztina

katlanpalkKimentünk a terepre. Palkonyát két kis dombon találtuk. A falu főutcája elhalad a szépen kimeszelt, hívogató pincék mellett. Némelyik előtt vendégek hajolnak az asztal fölé, borospohárral a kezükben vidáman beszélgetnek.

Az út mentén megjelennek a takaros kis „védett” házak, nagy udvarral, ápolt kerttel, kerekes kúttal. Barátságos hangulatot áraszt a település, az egyedüli furcsaság, hogy az utcákon néhány fesztiválozón kívül nincsenek emberek. Előttünk ismét feltűnik a frissen festett piros tetejű kerektemplom. Gyalogosan indulunk neki. A faluházba betérve nyomát sem látjuk, hogy a hétköznapokban aktív közösségi élet lenne itt. A polgármester szobája rendezett, de rideg, gondosan kulcsra zárva. Csak a fesztivál programjaira készülők bukkannak elő egy-egy zugból. Az ifjúsági házon sem tapasztalható, hogy a falai között a hétköznapokban nagy lenne a nyüzsgés. Útközben egy szép, uniós pénzből létrehozott játszóteret találunk. Állapota gyönyörű, vendége egy sem akad. Persze nagy a hőség, s ilyenkor a legjobb az árnyékban hűsölni. Egy kertben pancsoló gyereksereg örömködésén kívül csend van, a sportpályán is nyugalom ül. A falunak vége, visszafordulunk, s betérünk a kis boltba – egyetlen a településen.  A boltos néni kedvesen felvilágosít: „itt az emberek nem járnak össze, otthon vannak. A fesztiválra a többség haragszik, hisz tele lesz a falu idegenekkel. Nem mennek ők el a programokra”. 

Az elhangzottak kicsit furán kavarognak, más falusi is így látja vajon? Új úti cél a kerektemplom, a pap mindig ismeri a helyi közösséget, a hívek lelkivilágát. A templom azonban zárva, a mellette lévő parókián is csend honol. Váratlanul egy szimpatikus, visszafogott hölgy lép ki a kapun, haladna a következő szombati úti cél felé. Elcsípjük s mesél: „A faluról? 1730-as években német telepesek érkeztek ide. . A faluban egy iskola is működött, mikor a szüleim negyedikbe jártak, akkor zárták be.  Minden gyerek németül tanult, németül beszéltek otthon is. A magyart a legtöbben csak később, az iskolában tanulták meg. A svábok sokat jártak össze annak idején, Úr napján a templomkertben sátrakat állítottak és közösen ünnepeltek” De akkor mi változott azóta, miért nincs közösségi élet a faluban? „A svábok már öregek, lassanként kihalnak. Magyarok és erdélyi magyarok települtek be, velük már nem jártak össze . A sváb takaros, de távolságtartó népség, nem érdekli őket a közösség.” A hölgy elmeséli, hogy közösségi élet egyáltalán nincs, csak egy kis csapat akad a településen, akik igyekeznek a kulturális életet fenntartani, közéjük tartozik a polgármesterasszony is. Ők évről évre megszervezik azokat az utazásokat, melyek az Európai Kulturális Faluk kvázi testvérvárosi kapcsolatainak ápolására szolgálnak (Palkonya ugyanis 2007-ben lett ezzel a címmel kitüntetve). Bennünk pedig erősödik a gyanú, hogy ez a kis csapat „felelős” a Katlan fesztiválért is, ők hívták ide ezt a kulturális rendezvényt, hátha a falu életébe egy kis színt visz.

„S a cigányok?” – tesszük fel a kérdést hirtelen. „Azok itt nincsenek, a svábok nem tűrték meg őket.” Tehát ha egymásra nem is figyelnek igazán, az etnikai hovatartozás azért nem mindegy. A hölgy elmagyarázza, hogy talán azért sincs közösség a faluban, mert az emberek máshova járnak dolgozni, Pécsre, Siklósra, Villányba. Itt munkalehetőség szinte egyáltalán nincs, talán csak helyi gazdaságokban, de abból is kevés maradt mára. S mivel a közlekedés nincs jól megoldva, mire az emberek hazaérnek, már késő délután vagy este van, s fáradtak ahhoz, hogy kimozduljanak. Meg hát hova mennének? A pincék nem a helyiek pénztárcájához mérik az árakat, kocsma pedig nincs. Már nincs. Nem is lepődünk meg a számon: „tízből csak egy fiatal marad” itt.

A beszélgetésben megéheztünk, így befordulunk a „házi sütemény” tábla mellett nyomban, mert a focipálya-faluszéle-kápolna tengelyen ez az egyetlen felhívás érkezett a korgó gyomrok megnyugtatására. A friss, illatos csörögefánkok átvétele és egy kör házi szörp rendelése között szóba elegyedünk a Dél-Amerikát is megjárt, „sütikészítő” idős hölggyel, s megtudjuk miként került ide s szeretett bele első látásra Palkonyába. Meséli, hogy a fesztivált nagyon szereti, jó lehetőség a számukra, mert sok itt a kedves – és torkos – fiatal, akik friss szelet hoznak a faluba. A Katlant és pünkösdi fesztivált nem tekintve ritkán van csak vendégük, néhány kósza turistabusz áll meg itt. A helyiek – nem meglepő módon - nem ülnek le itt egy pohár gyömbéritalra vagy édességre.

Falatozás közben szemlélődünk a csinos kis udvaron, gyönyörködünk a völgyben elterülő halastó látványában és elgondolkodunk azon, hogy mennyire kézenfekvő is lenne a többi helybéli számára, ha saját kis portékájukat kínálnák a fesztiválozóknak, kiegészítve megélhetési forrásaikat, s bekapcsolódnának a mulatságba.

Miután a rekkenő hőségben megmásztuk a kápolnadombot, elhagyjuk Palkonyát. Szemrevaló kis falu, azonban hiányoznak belőle a kapcsolatok. Hiányzik a közös sors, a vidámságban való együttlét, hiányzik az élet.

 

A cikk háttere:

Augusztusban az Ördögkatlan fesztivál idejére hirdettük meg Terepre fel! címmel emberi jogi, újságírói képzésünket, ahol a jelentkezők egy napos elméleti áttekintés után 3-4 fős csoportokba rendeződve fedezték fel a környező településeket. Megadott ismérvek mentén kellett felmérniük, hogy az adott településen hogyan élnek a helyiek, milyen fontos problémákkal kűzdenek, milyen a jövőképük és előre leszervezett interjúkon kaptak betekintést a városvezetés vagy éppen a helyi szociális szféra dolgozóinak munkájába. Eredményes és izgalmas beszámolók születtek az utolsó napon, amit szépen lassan minden csapat egyenként igyekszik feldolgozni és formába önteni. A palkonyai csapat munkáját olvashattátok.

 

foto: Lépold Zsanett

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.