Back Ön itt van: Programok Humana Filmklub Remény, ami maradt: az újságíró
2012. máj. 22., kedd 09:28

Remény, ami maradt: az újságíró

Írta:  Gabi

majusifilmklubMájus 16-án mutatta be a Humana Filmklub Masa Novikova Anna Politkovszkaja, hét év a frontvonalon című filmjét a Bálint Házban. A dokumentumfilm az orosz oknyomozó újságíró által feltárt és megélt helyzeteket mutatja be, nem csak az újságíró, hanem a kollégák és az interjúalanyok szemszögéből is. Anna Politkovszkaját a második csecsenföldi háborúban tapasztaltak vitték egyre mélyebbre a konfliktusban, mind több személyes történetet, élethelyzetet vállalva magára, a sajátjaként, küldetésként megélve a problémákat, igazságtalanságokat, a háború és a politika kegyetlenségét.

Nem egyedülálló az a helyzet, amit az orosz újságíró Csecsenföldön talált, sok kollégája éli meg jelenleg is a világ legkülönbözőbb pontjain Európától a Közel - Keleten át Afrikáig a háborús mindennapokat, a hadsereg kétarcúságát, a politikai rendszerek közönyös haszonelvűségét. Politkovszkaja hozzáállása mégis egyedülálló, az a látásmód, ahogyan tudatosan hagyta magát a kívülálló számára esztelen veszélyhelyzetbe sodorni, az igazság feltárásának egyfajta belső kényszere miatt. Újságíró, haditudósító volt, évekig a frontról írta a jelentéseit, elvesztette a barátait, kollégáit munka közben, és közel ment a tisztogatások túlélőihez éppúgy, mint a hadsereg főparancsnokaihoz. Dilemmái ellenére - miszerint mit lehet megmutatni a gonoszságból, az értelmetlenségből, a megmagyarázhatatlanból - mégis vállalta a szembenézést a helyzettel a maga egészében. Nem csak egy pontig ment el, amit egy újságírótól a szakmai – etikai követelmények alapján számonkérhetünk, hanem olyan mélységig, ami olyan embertől várható el, akit valamiféle erkölcsi meggyőződésből nem hagy nyugodni egy helyzet igazságtalansága, és aki ráadásul nem fél, vagy ha fél is, akkor sem törődik a nyilvánvaló következményekkel, az életveszéllyel sem.

A filmben megszólaló munkatársak, a beszlani, grozniji túlélők úgy emlékeznek a Novaja Gazeta újságírójára, mint aki emberséges, jólelkű, és elhivatott volt a végsőkig, aki hihetetlen munkabírással, eltökélten dolgozott a helyzet feltárásán, megmutatásán, és akiről világosan lehetett tudni, hogy az élete veszélyben van. Egyik megszólaló sem csodálkozott igazán a filmben Politkovszkaja halálán, de mély szomorúság, és talán félelem tükröződött az arcokon, ahogy az újságíró munkájáról, személyiségéről és meggyilkolásáról beszámoltak. Politkovszkaja megítéléshez érdekes ellenpontot szolgált Bodoky Tamás filmet követő beszélgetésen elmesélt története, miszerint egy oknyomozó újságíróknak szervezett nemzetközi konferencián az orosz újságírónőt éppen elrettentő példának hozták fel a szakértők, hiszen elvesztette az objektív ítélőképességét azáltal, hogy túlságosan belevonódott a problémába, amelyről írt. Valószínűleg Politkovszkajanak éppen ez a túlzott belevonódás nem fordult meg a fejében, hiszen az ő dilemmája - a filmből kirajzolódott személyisége alapján - nem az volt, hogy mennyire ásson mélyre, hogy megtudja a tényeket, megismerje a körülményeket, hanem az, hogy a megismert tényekből mivel szembesítheti az olvasót.

A filmet követően Bodolai László beszélgetett a magyarországi oknyomozó újságírás helyzetéről Bayer Judit jogásszal, Burai Petrával, a Transparency International kutatási vezetőjével, és Bodoky Tamással, az atlatszo.hu főszerkesztőjével. A gyakorló újságírók, jogvédők találkozása izgalmas estét hozott. Sok valódi történettel, esettel megismerkedve nyerhettek bepillantást a hallgatók az oknyomozó újságírók mindennapjaiba, munkájába. Ráadásul egy kissé saját bőrükön is tapasztalhatták az elmesélteket a nézők, hiszen a beszélgetést elővigyázatosságból rendőrök őrizték Bodoky Tamás és a kurucinfo közötti konfliktus miatt.

A filmhez kapcsolódva elsőként a magyar oknyomozó újságírás jogi helyzetét elemezték a vendégek. Burai Petra azon a véleményen volt, miszerint Magyarországon létezik a műfaj az új médiajogi környezetben is, hiszen vannak ügyek, amikkel találkozhatunk a médiában, és ez – még ha vannak is nehézségek -, jobb, mintha egyáltalán nem lennének hírek, beszámolók a problémákról. Bayer Judit azon a véleményen volt, hogy a jogszabályi környezet a korábbiaknál kedvezőbb irányba formálódik, lehetővé téve a forrásvédelmet, illetve a Médiahatóság nyomozati szerepének csökkentését, és ezáltal az oknyomozó újságírás fennmaradását.

Ugyanakkor arra is rávilágítottak a vendégek, hogy nem csak a jogszabályok, hanem más tényezők is befolyásolják az oknyomozó újságírás létét Magyarországon: így Bodoky Tamás utalt az öncenzúra, a gazdasági kiszolgáltatottság, a politikai újságírás, és a zsoldosnak beállt újságírók hitelvesztettségének negatív hatására. Bayer Judit is az akadályozó rejtett struktúrákat hangsúlyozta: az információszabadság hiányát, a magyar sajtó torz szerkezetét, a foglalkoztatási formák nem megfelelő voltát, az anyagi korlátokat és az álhirdetéseket-védelmi pénzek beszedését emelte ki, mint gátló tényezőket. Bodoki Tamás azonban nemzetközi összehasonlításban a magyar oknyomozó újságírók helyzetére rámutatva hangsúlyozta, hogy bár sokszor találkoznak extrém helyzetekkel, nyomásgyakorlással, de nagy különbség a filmben vázolt helyzethez, és más fejlődő országokhoz képest, hogy Nyugat-Európában és Magyarországon nincs veszélyben az újságírók élete.

Szó volt az estén egy további aktuális problémáról is, a szakmai lojalitás és szolidaritás hiányáról, arról, hogy kevés pénzért, bizonytalan helyzetben dolgoznak egy szűkülő piacon a hazai újságírók, és nem alakult ki közöttük az összetartozás érzés, ami lobbierőt, hatalmat biztosíthatna számukra, illetve ami függetlenségüket, szakmaiságukat is segíthetné. Bodolai László a színpadra szólította Szávuly Arankát, az MTV előtti éhségsztrájk egyik kezdeményezőjét is, aki saját esetükkel támasztotta alá azt a véleményét, hogy a kollégák között a szolidaritásra, az újságíró által feldolgozandó témával szemben a bevonódás helyett pedig az empátiára lenne szükség. Bayer Judit úgy vélte, hogy ahogy az újságírók között is elmaradt, ugyanúgy a döntéshozatal és a társadalom irányában is hiányzik egy olyan akció valódi hatása, mint amilyen az MTV előtti éhségsztrájk. Bodolai László pedig az átütő eredmény elmaradását a sajtó hitelességének megkérdőjelezhetőségével, és a változás elindításához szükséges ingerküszöb elérésének hiányával is magyarázta. Bodoky Tamás azonban úgy vélte, hogy lehet eredményt elérni az újságírás révén, de ahhoz hosszú, kitartó munkára van szükség. Ezt a véleményt Burai Petra is alátámasztotta, hiszen a hozzájuk segítségért forduló emberek számára a sajtónyilvánosság felkínálása problémáik megoldásához, a többi orvoslási lehetőséghez képest még mindig a legnagyobb bizalmat ébreszti.

Bodoky Tamás elmondta, hogy őt éppen a fenti tapasztalatok vezették a külföldi példák alapján, nonprofit – transzparens modell alapján működő atlatszo.hu indítására, ami egy kísérlet arra, lehet –e úgy újságírást, oknyomozást folytatni, hogy az újságíró nem áll be zsoldosnak, hanem a közjó szolgálatáért kapott adományokból működteti lapját. Burai Petra arra hívta fel a figyelmet, hogy az ún. közérdekű bejelentés is hasonló megfontolásokból kitalált intézmény, azonban a kevés hazai példa azt mutatja, hogy a magyar társadalom egyelőre nem tudja kezelni és hősként tisztelni a  közérdekű bejelentőket, ahogy az oknyomozó újságírókat sem.  Ha pedig pénzt is kapnak a bejelentők az információért cserébe, az mindenféle pozitív üzenetet megsemmisít velük kapcsolatban.

A sok aktuális, fontos kérdés között, talán Burai Petra vetette fel az este leginkább elgondolkodtató, erkölcsi dilemmát okozó problémáját, miszerint tekinthetjük-e a korrupciót jónak például abban az esetben, ha kenőpénzért kihozhatunk a börtönből egy ártatlanul lecsukott újságírót.  Pénzért lehet–e információt szerezni, korruptnak lenni? A filmben is felvetődött a kérdés, hiszen Politkovszakaja egy beszédében azt mondta, hogy kötelessége lett volna a kormánynak tárgyalni Beszlanban a terroristákkal. Az újságírás nyelvére átfordítva, a beszélgetés résztvevői is elgondolkodtak azon, vajon a jó ügy érdekében pénzért életet vehetünk-e? A leghatározottabb válasz Bayer Judittól érkezett, aki szerint a jó ügyért vállalható a korrupció, ha ezt követően meg is írjuk a történetet.

Képek a májusi filmklubról

Következő filmklubunk június 14-én, Eladó gyermekkor címmel (részletek)

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.