Nyomtatás
2012. október 14., vasárnap 17:03

A közösségek saját hangja web 2.0-s eszközökkel

A 2012. szeptember 18-án rendezett Social Link konferencia külföldi és hazai szakértők segítségével tárja föl a közösségi média társadalomformáló erejét az ISABEL (Interactive Social Media for Integration, Skills Bartering, Empowerment, Informal Learning, azaz Interaktív közösségi média az integráció, a tapasztalatcsere, az önfejlesztés és az informális tanulás szolgálatában) program eredményeinek összefoglalásával. A nemzetközi ISABEL program a társadalmi kohéziót a web 2.0-ás eszközökkel támogató Közösségi Riporter módszert mutatja be.

A módszer társadalmi víziója egybevág az ISABEL program hazai partnerszervezetének, az Artemisszió Alapítványnak a célkitűzéseivel. Az Alapítvány 1998 óta dolgozik a kulturális, etnikai és társadalmi csoportok közötti párbeszéd megerősítésén, valamint támogatja a szociálisan hátrányos helyzetű csoportok társadalmi integrációját.

A Közösségi Riporterek módszerét a brit People's Voice Media non-profit szervezet fejlesztette ki, mely 1995 óta foglalkozik közösségekkel, szakterülete a közösségi tevékenységeket ösztönző web 2.0-ás alkalmazások használata. A módszertan célja, hogy a közösségi médiában használható különböző eszközök (interneten megosztott hangfelvétel, fotó, videó, blogírás, stb.) alkalmazását megtanítsák egy közösség tagjainak, akik, a tanultakat továbbadva fokozatosan kiépítik a Közösségi Riporterek nagy-britanniai és európai hálózatát, miközben közösségük aktív tagjaivá válnak.

Az idén záruló két éves, az Európai Bizottság Egész Életen át Tartó Tanulási Programja támogatásával létrejött ISBAEL program hat európai ország tíz civil szervezetében folyt.

Magyarországon hajléktalan embereknek, hazánkban élő bevándorlóknak, valamint a Leonardo program szociális hátrányos helyzetű gyakornokainak tanítottak meg különböző infokommunikációs technológiákat, annak érdekében, hogy az elsajátított tudással felvértezve, sikerélményeket átélve, hatékonyan legyenek képesek megoldásokat keresni saját és közösségük problémáira.

A programban részt vevő egyik spanyol szervezet pályakezdő értelmi fogyatékosokkal dolgozott. A közösségi médiában elért sikerek motivációt adtak nekik munkájuk elvégzéséhez. Törökországban ugyancsak fogyatékkal élőknek, valamint családjuknak, tanáraiknak és fogyatékos emberekkel dolgozó civil szervezetek munkatársainak tanították meg az infokommunikációs eszközök különböző alkalmazási módjait. Nagy-Britanniában a paraolimpiáról készítettek Közösségi Riporteri jelentéseket. A programban részt vettek mindhárom országban arról számoltak be, hogy a fogyatékkal élők megtapasztalhatták, hogy tevékenységükkel egy tágabb közösség hasznos tagjaivá válnak. A program segítette a fogyatékkal élőket fogyatékosságuk felvállalásában, miközben a társadalom egészséges tagjai arról számoltak be, hogy természetesebben és támogatóbban viszonyulnak a fogyatékossághoz mint a program kezdetén.

Németországban többek között hátrányos helyzetű pályakezdő fiataloknak, valamint bevándorlóknak tanítottak meg egy olyan infokommunikációs eszközkészletet, mellyel non-verbálisan is tudtak hatékonyan kommunikálni a világhálón. A programban részt vettek az elsajátított tudással át tudták ugrani a program előtt tapasztalt kulturális szakadékokat és friss ismeretségeket kötve egy tágabb, számukra addig ismeretlen közösség aktív tagjaként tudtak helytállni.

Annak érdekében, hogy a Közösségi Riporterség módszere hatásosan terjedhessen, a módszertanról és az eredményekről egy folyamatosan bővíthető eszközkészlet áll rendelkezésre, melyet a program ötletgazdái Virtuális tanulóbusznak neveztek el. A név utal a tanulás utazás-voltára, az egymást követő állomások különböző kiindulási- és végcéljára, valamint az „utazás" számos különböző szakaszára. A módszert elsajátítók nem csak technikai tudásra tesznek szert (pl. cikkírás, szerkesztés, feltöltött tartalmak terjesztése, hangfájlok feltöltése, stb.), hanem megtanulnak tervezni és tudatosan cselekedni (a megfelelő infokommunikációs technológia kiválasztása és alkalmazása kiválasztott céljuk eléréséhez).

Közösségi Riporterré bárki válhat, aki párbeszédet kíván folytatni szűkebb vagy tágabb közösségével a köz ügyeiről és a közösség tagjairól (pl. hajléktalanok, bevándorlók, a társadalom hátrányos helyzetű tagjai). Tevékenysége folytán különféle nézőpontok, hangsúlyok, értékek és értékrendek látnak napvilágot, mely által a massza arcokká, a szomszéd együttműködő partnerré, a balesetmentesítés vagy a hajléktalan-ellátás közüggyé válik. A Közösségi Riporterek nem csak egy újfajta kommunikáció, de egy újfajta társadalom letéteményesei is. Az egyoldalú kommunikáció helyett idővel valódi párbeszédek, a felülről szabályozott és atomizálódott társadalom helyett alulról építkező, a közügyekért aktívan síkra szálló állampolgárok szövetségének hálózata jöhet létre.

Az ISABEL projekt 2010. december – 2012. november között hat ország tíz szervezetének részvételével folyt.

Consorzio ABN – Olaszország
Semplicittá S.p.a. – Olaszország
The Mrs Consultancy Ltd – Egyesült Királyság
Universidad de Salamanca – Spanyolország
OPAL Yayincilik Organizasyon ve Ticaret Limited Şirketi – Törökország
Associación DOCUMENTA – Instituto Europeo de Estudios para la Formación y el Desarrollo – Spanyolország
Fundación INTRAS – Spanyolország
PERSPEKTIVwechsel – Institut für Bildung und Beratung – Németország
People's Voice Media – Egyesült Királyság
Artemisszió Alapítvány – Magyarország

www.isabelproject.eu