Humana Magazin

Burhan Qurbani afgán származású német rendező Ifjak és erősek c. filmje valamivel több mint húsz évet repít vissza minket az időben, témáját tekintve azonban nem is lehetne aktuálisabb. Az 1992-es rostocki zavargások rávilágítottak számos társadalmi problémára, sőt, a politikai elit azon játszmáira is, amelyek egyik eszköze a német és a betelepült lakosság között egyre erősödő feszültség volt.

Figyelmetekbe ajánljuk az IDResearch Kft. által kifejlesztett Immigropoly játékot. A játék célja, hogy a játékosok a kiválasztott afrikai karaktereket különböző útvonalakon keresztül legálisan eljuttassák Európába, illetve, hogy az út során minél többet olvassanak az érintett városokról, egy-egy állomás érdekességeiről, a lenyűgöző afrikai tájakról, a vándorlásról, az Európai Unió bevándorlással kapcsolatos politikájáról.

Az elmúlt közel két évtizedben sosem volt ilyen magas a migrációt tervezők aránya: a felnőtt magyar lakosság hatoda gondolkodik abban, hogy rövid- vagy hosszú távon munkát vállalna külföldön, vagy akár örökre külföldre költözne – derül ki a TÁRKI által az Európai Integrációs Alap támogatásával készült kutatásából, amely egyúttal egy 1993 óta folyó, migrációs szándékokkal foglalkozó TÁRKI-kutatássorozat legfrissebb adata.

A klasszikus bevándorlási séma hazánkban a szomszédos országokból érkező határon túli magyarok áttelepülése. Azonban a rendszerváltozás óta megnőtt a nem magyar származású bevándorlók száma is. Ez a mindenkori kormányzásnak annyiban jelent nehézséget, hogy míg az előbbit a kisebbségi politika részeként próbálták meg - nem éppen sikeres módszerekkel - kezelni, mára már az új típusú bevándorlókkal nemcsak újfajta gazdasági problémák, de kulturális összeütközésből eredő kihívások is felmerülnek. A magyar szabályozás, a gazdaság és a társadalom viszont nem készült még fel erre.

Az európai országok átjárhatósága - és itt elsősorban az uniós tagországokra gondolok –, a határok fellazulása speciális folyamatokat indított el. Uniós polgárokként szabadon mozoghatunk az országok között. De mi a helyzet azokkal, akik megállapodni szeretnének, egy új világot felépíteni, beilleszkedni egy idegen társadalomba?

A világ kapui kinyíltak előttünk, ma már oda és akkor mehetünk, ahova csak akarunk. Az már rajtunk múlik, hogy pihenni, dolgozni, netalán új életet akarunk kezdeni. De vajon mire számíthatunk a megcélzott országban? Könnyebben befogadnak minket, be tudunk-e illeszkedni a helyi társadalomba? Egyáltalán, miért jó a különböző országoknak, ha bevándorlók „hígítják” fel nemzeti életüket? Szimplán új munkaerőre van szükség, vagy új állampolgárokra, hogy megvalósulhasson a világ régóta dédelgetett álma: a multikulturális élet?

Az Idegenek a kertemben egy migrációval foglalkozó filmcsomag, melyben valódi történeteken keresztül nyerhetünk bepillantást az Európában élő bevándorlók életébe. A projekt megvalósítója a Palantír Film Vizuális Antropológiai Alapítvány, kiknek felhívására több mint száz, a bevándorlók migrációjával foglalkozó dokumentumfilm érkezett.

Budapesti bevándorlók. Mi juthat eszünkbe manapság e szókapcsolat hallatán? Pesszimista oldalról megközelítve az „idegenek” beilleszkedési problémái, a konfliktusok, a szélsőségekkel vívott mindennapos harcok.  Majd továbbgondoljuk a kérdést, és máris magunk előtt látjuk a latin táncórákat, a török büféket, a vízipipát és az olcsó kínai piacot.

Más szemmel. Mások szemén keresztül. Vajon Pimenta, Todd, Mehmet, Danila és Kembe-Sorel Arthur mit szeret Magyarországban?