Back Ön itt van: Hírek Hírek itthonról Humana Hírek Amiben élsz* - bűnbaktalanítás Humana módra
2013. január 20., vasárnap 03:55

Amiben élsz* - bűnbaktalanítás Humana módra

Írta:  Farkas Bálint

humana14 05

Humana lapszámbemutató és exkluzív műsor, fejtágító előadások és kérdező közönség, kicsi vers és kicsi zene, forralt bor és mellé tea, minden ami szemnek-szájnak ingere. Jók és rosszak, politikusok és civilek, cigányok, zsidók, fogyatékosok, gazdagok, buzik, szegények és még sorolhatnám. Humana önkéntesek önként nektek, ingyen és bérmentve, szívjóság és világmentés: mindenről ami fontos, legalábbis szerintünk, olyanoktól, akik ezt el tudják mondani. Bűnbaktalanítás a Bálint Házban.

Ülök a babzsákfotelben, kis híján elalszom. Kezdésig még egy óra, várjuk a vendégeket, kicsi nyugi van. Minden a helyén (ész, szív, kisasztalok), és közben arra várok, hogy jöjjenek a buzik, a fogyatékosok, a liberálisok, a hajléktalanok, a szociálisan rászorultak, de várok arra is, hogy jöjjenek a lerózsadombizott újgazdagok, a begyöpösödött konzervatívok, az egész Magyarországot ellepő ősgonosz neonáci tömegek. Figyelem az érkező vendégeket, de csalódom. Nem látszik kapásból, ki a zsidó. Dühít és egyben frusztrál, hogy hiába címkézünk fel mindenkit ebben a rohadt országban, ha nem látom rajta rögtön, hogy miféle. (Persze igyekszik a magyar ember: ha valakinek nagy az orra, nyilván zsidó, és bizonyára minden nagymagyarországos autómatrica őrjöngő fasisztákat rejt.)

Kezdésig fél óra, hát gondolkodom tovább. Nem akarok persze álszenteskedni, a cigányok közül sokan tényleg olyanok, meg a zsidóknak is beficcen az aranyékszer gyűjtemény, na. A többiekre gondolok, akik tényleg bűnbakok. Nem, persze, nem az újgazdagokról van szó, hiszen ők többségében mégiscsak ingyenélő bankárcsemeték a budai hegyek ormán. Mondom, a többiekre gondolok. Meg arra is gondolok, hogy olyan jó, hogy legalább ez összeköt minket, hogy mindenki valaki bűnbakja lehet. Én a tiéd, te az enyém, én, te, ő, mi, ti, ők, egy az ország.

Persze amit eddig mondtam, az mind csak vicc volt. Gonoszul rájátszom a legújabb Humana lapszám mutogatós beköszöntőjére, rájátszom Kertész Anna és Alföldi Róbert szavaira. Úgy látszik, nem csak engem mozgatnak meg: rengetegen jönnek, nem győzünk pótszékezni. Mindjárt kezdünk.

Három rövid előadással indul a műsor, Bugarszki Zsolt, Ceglédi Zoltán és Pacsika Márton beszélnek a sanyarú sorsú szociális szféráról, a politikai közbeszéd bűnbakgyáráról és a kulturális élet szorongatott gyönge nyakáról.

Bugarszki Zsolt rámutat arra, hogy kortól, nemtől, szubkultúrától függetlenül minden csoportra (micsoda áldásos egyenlőség!) gyártottunk egy szitokszót. Bárkit le tudunk sajnálni pusztán annyival, hogy megnevezzük. Amikor még csak ott tart valaki, hogy fogja magát és létezik, már bűnös. Nyugger, roki, csöves. „Hajléktalan és fogyatékos: ezekkel az a bajom, hogy ezek nem létező kategóriák. A jelenség persze létezik, de nincsen ab ovo hajléktalan ember, aki így jött a világra, csecsemőként ragadós télapókabátban. A szavakból az hallatszik ki, hogy zombi családban születnek zombi gyerekek. Pedig ilyen nincsen. Csak mi vagyunk." – mondja.

Ceglédi Zoltán felpörgetett médiatémákról, propagandáról és kommunikációs trükkökről beszél, és bár rövid időre elvonja a figyelmemet a stáb operatív munkacsoportjának szórakoztató válságmenedzsmentje, nemcsak azt tudom meg, hogyan kell kikapcsolni egy villanyrezsót (a forralt bor már nagyon rotyog), hanem azt is, hogy „a politikai kommunikáció megköveteli az általánosítást, egyszerűsítést, túlzást. Érdeke a politikai kommunikátornak, hogy információhiányban tartsa a címzetti kört: ne mindent tudjon, hanem azt tudja, amit én akarok, hogy tudjon." Hozzáteszi, hogy e tekintetben változás aligha várható, a politikai bűnbakképzés ugyanis rendkívül hatékony és sikeres eszköz, amihez elég csak a magyar társadalom erősen rasszista attitűdjét kiszolgáló közéleti párbeszédre gondolni.

Pacsika Márton tartja a legpolitikusabb beszédet, és bár bölcsészlassan, két mondat között elrévedő tekintettel vezet minket a szabad magyar művészet mélyülő sírjához, a közönség értő figyelemmel és illő gyásszal hallgat. Hiszen jogos a feltevés, hogy „miért más a mostani Orbán-kormány politikája, mint az eddigi kormányoké? Két évtizedig szenvedtek a demokráciával, rosszul működött a pályázati rendszer, a kultúrafinanszírozás, praktikusan minden része a kulturális politikának rosszul működött, és erre nem az a válasz, hogy még demokratikusabbak, vagy még szakmaibbak legyenek a döntések, hanem, hogy lemondunk a demokráciáról." Szerinte tehát nem a kultúra átpolitizáltsága az igazán új jelenség, hanem az a kirekesztő szemlélet, ami a kultúra bizonyos szereplőitől önkényesen megvonja a kulturális élethez tartozás jogát.

Rövid szünet. Mindenki emészt, töpreng, beszélget. Nem a hóról, és nem a hidegről. Hanem arról, amit hallott az előadásokon, és arról, amit nap mint nap lát az utcán. Az egésznek pedig csak annyi a kulcsa, hogy ez a kettő most egybeesett, hogy – elfogult vagyok és szentimentális – valaki végre vette a fáradságot a valóságra reagálni. Olyan problémákat tematizáltak az előadók, amik nem nagyon jelennek meg a közéleti beszédben. Ahogy Ceglédi Zoltán elmondta, a politikai közbeszéd tere nem a vitáké, hanem az igazságoké. Ez az este beszélgetés. Egymással, egymásról, egymásnak, lehet még ragozni.

A program második fele vers, zene. (Slam Poetry? Spoken Word? Tudom én ezt?) Fata Dani, Kövér András 'Kövi', Tengler Gergely 'TG' és Tonte Renáta mindenesetre tudják, és remekül csinálják. Az élőszó és az élőzene kicsit talán olyan, mint egy frontális baleset fékezés nélkül, amit senki nem él túl. Elkerülhetetlen találkozás, ami könyörtelenül szembesít minket egymással, és a pszichológia tekervényes ösvényein kanyargó gondolatfutam végén (meglepetés!): önmagunkkal. Nem lehet nem szorongani egy gyomorgörcsös pillanatig, ahogy az arcomba üvöltik, hogy te mit tettél?, és nem lehet nem belegondolni abba, amiről ez az egész este szólt, hogy itt nem két másik között ülök, hanem mi ülünk itt, és hallgatunk, és borzongunk.

Azt gondolom, tanulságok bőven vannak. Nem tudom felsorolni őket, mert minden lassan rakódik le, szépen beépül: belémépül, belédépül, belénképül, satöbö. Amiket pedig mindenki levon magának, hazavisz, megemészt és elspájzol, azt majd mondja el otthon a családjának, a kocsmában a barátainak, a munkahelyén a kollegáknak, súgja pikáns-szerelmesen a lány fülébe az ágyban, a diszkóban, a szoci villamoshuzaton, használja fel, ahogy tudja, használja, amire tudja. Használja, ahogy jól esik. Használja.

Ne értsen senki félre, nem mondom, hogy holnaptól szeressük egymást halomra, de egy sört azért megihatnánk.

Fotógaléria a facebookon: http://on.fb.me/13TWeJu

 

* Sziámi: Amiben élsz:

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.