Back Ön itt van: Hírek Hírek a nagyvilágból Közel-Kelet Mubarak szabadlábon – semmi sem változott a forradalom óta
2013. augusztus 27., kedd 09:28

Mubarak szabadlábon – semmi sem változott a forradalom óta

Írta:  Sánta Orsolya

2013MENA Egypt MorsiProtestsAzok, akik 2011 februárjában a Tahrír téren követelték Hoszni Mubarak távozását, elégedetten sóhajthattak fel: elérték céljukat, és hitték, hogy új korszak kezdődhet. A demokratikus működés lehetősége akkor valószínűbbnek tetszett, mint korábban bármikor. Alig egy hónapja azonban a regnáló katonai irányítás ellen demonstrációt rendeztek az iszlamisták a Raba’a al-Adavija mecsetnél, amit a fegyveres erők drámai módon számoltak fel. Az ideiglenes kormány miniszterelnöke rendkívüli állapotot rendelt el, és a hadsereg átvette a hatalmat. E mozzanat azokat igazolta, akik kételkedtek abban, hogy az arab tavasz gyökeres változásokat hoz majd.

Egyiptom ma már legalább olyan messzire került a Tahrír tér forradalmi ígéretétől, mint amennyire 2010 novemberében volt, amikor is Mubarak minden idők legtisztességtelenebb parlamenti választását nyerte meg 1970-től datálható „uralkodása” óta.

 

Rendkívüli állapot, egységnek nyoma sincs

 

Ma már éjszakánként kijárási tilalom van, az ország pedig a rendkívüli állapotra vonatkozó törvény értelmében katonai irányítás alatt áll. Az ideiglenes kormányfő szerint ez az intézkedés csak átmeneti, egy hónapra szól, azonban az elmúlt hetekben történt események függvényében ez aligha valószínű.

A hatalomból kiszorult Mohamed Murszi támogatói indulatos kampányt indítottak az egyiptomi koptok ellen, további radikalizálódáshoz vezethet az is, hogy az iszlamista ellenzék ülődemonstrációját erőszakosan szorította vissza a hatalom. Bár az ideiglenes kormány azzal védekezik, hogy egyezséget ajánlott fel a Muszlim Testvériség mozgalomnak, kérve őket, csatlakozzanak az átalakulási folyamathoz az egységesség jegyében, ők azonban visszautasították az ajánlatot.

Nem meglepő a lépés, hiszen az utcai tüntetést kiváló politikai stratégia, így a puccsból fogant politikai folyamat könnyebben vesztheti el hitelét. A Muszlim Testvériség tisztában van azzal is, hogy az egységbe hívó ideiglenes kormány ajánlata komolytalan. Már csak azért is, mert maga a Testvériség is tett hasonló, komolytalan „párbeszédre” és „összefogásra” felhívó ajánlatot ellenfeleinek, amikor hatalmát az új politikai rendszerben igyekezett intézményesíteni.

 

Saját érdekeiknek rendelik alá a kormányzást

 

Ahogyan Egyiptom politikai rendszere a január 25-i felkelések előtt Mubarak és a vele együttműködők érdekeinek kedvezett, a Testvériség is igyekezett a saját érdekei szerint igazítani a helyzetet regnálása idején, és a majdani győztesek szintúgy a saját érdekeiket tükröző rendszert építenek fel - cseppet sem meglepő, de ugyanakkor nem is magától értődő a gyakorlat.

Az Egyesült Államokban is a hatalmon lévők függvényében alakulnak a jogszabályok és törvények, azonban ott létezik a meglévő megváltoztatásának lehetősége, ami Egyiptomban hiánycikk. Szinte minden politikai szereplő politikai reformokról beszél, liberális eszmék mellett szólal fel, mégis: a hatalmat a többiek kizárásával képzelik el. Ez pedig olyan környezetet teremt, ahol a vesztesek nem választások, parlamenti viták, konszenzuskeresés útján sorolják sérelmeiket, hanem utcai demonstrációkkal és katonai beavatkozással, mindent az államba jól beágyazódott, hatalommal rendelkező csoportok kezére játszva, akik viszont a régi hatalmi rend helyreállításán dolgoznak már Mubarak távozása óta.

 

Elvesztek a közös célok

 

A kapkodó államirányítás a Tahrír térről indult két évvel ezelőtt. A vezetők nélküli felbujtók sem kritikát, sem kérdést nem tűrtek meg, a „futballhuligánok” a forradalom sokkcsapatai voltak, a hadsereg igyekezett a helyzetét megőrizni a Mubarak utáni rendben, míg más csoportok a liberális eszmékre, a szexuális bántalmazások ügyére igyekeztek felhívni a figyelmet, a nem demokratikus napirendeken át.

A 2011. januári és februári lelkesedés megmaradt ugyan, de a közös cél áldozatául esett a végtelennek tetsző pénteki demonstrációknak, a munkás szektor zavargásainak, az orvosok, ügyvédek sztrájkjainak, és felemésztődött a forradalmi igazságosság követelései és a szekták erőszakossága miatt. Ezek mind-mind elterelték az emberek figyelmét arról a korábban fontos célról, hogy a felkelésre alapozva hatékony politikai szervezetet építsenek egységbe hívó üzenetekkel. A politikai vezetők elfeledkeztek arról, mi lenne a legjobb Egyiptomnak, és ahelyett, hogy az ország gazdasági, társadalmi és politikai gondjainak összetettségére irányították volna figyelmüket, csak szűk körnek kedvező intézkedéseket hoztak.

 

A demokratikus szándék nyomai – halványodó ambíciók

 

A Testvériség idején nem az „egy ember - egy szavazat – egy alkalom” rendszere volt az uralkodó, amire az iszlamofóbok előszeretettel hívták fel a figyelmet, hanem inkább annak szándéka, hogy bevezessenek egy olyan választási rendszert, ami az „egy ember - egy szavazat – minden alkalommal” eszméjén alapszik. A Testvériség hirdetései, a szekuláris és civil erők, a régi rendszerből megmaradók is egymással párhuzamosan indított kampánystratégiákat folytattak annak érdekében, hogy elérjék azt, amit nem sikerült kiharcolni a szavazófülkékben 2011-ben és 2012-ben.

Legalább a tavaszi tamarrud kampány az alkotmányra fókuszált, amely az elnökségről szóló népszavazásra buzdított (legalábbis elméletileg). Amikor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy Murszi nem kívánja próbára tenni a pozícióját, az egyetlen életképes lehetőség csakis a puccs maradt. Ez pedig összefogta az ellenforradalmárokat, akik katonai beavatkozásért kiáltottak: szerintük az egyiptomi politika a törvényes rend visszaállítását szolgálja, na és persze a végét annak az egyértelműen rendellenes folyamatnak, ami véleményük szerint az elmúlt 30 hónapban zajlott.

A Testvériség és az ellenzék is hosszú sorban felvonuló tüntetőkkel és nagy százalékú szavazatokkal próbálja igazolni tetteit, és hogy „az egyiptomiak akaratát” képviseli. A demokratikus szándék és a rezsim megdöntésére irányuló törekvések, amelyek oly emblematikus elemei voltak mindannak, ami a Tahrír téren történt, mára már csak halványodó ambíciók maradnak, amiket a közelmúlt eseményei valószínűtlenné tettek.

 

Nincs visszaút

 

Murszi távozása után sok egyiptomi és megfigyelő is úgy vélte: innen már nincs visszaút. A valaha reményteljes bravúrként aposztrofálható demokratikus fejlődésbe vetett hit ma már csak egyszerűen tragikus. Mintha egy emberöltő telt volna el azóta, hogy az emberek Hoszni Mubarak bukását ünneplik a Tahrír téren. De azóta szinte semmi sem változott.

A régi reményeket pedig letöri, hogy az egyiptomi főügyész augusztus 21-én bejelentette Egyiptom régi zsarnokának szabadon bocsátását. Azonban az állami média jelentése szerint a rendkívüli intézkedések részeként a miniszterelnök gyorsan házi őrizetet rendelt el Mubarak számára.

Nem jól időzítették a szabadon bocsátást: a biztonsági erők és Murszi támogatói közti erőszakos összecsapások megrengették az országot, halottak százait hagyva maguk mögött. Akármekkora is az indulat Mubarak szabadon bocsátása kapcsán, stabil jogi indokolás áll a döntés hátterében.

Hoszni Mubarak: nem bűnös?

 

Két évvel Mubarak hatalomvesztése után a volt vezetőt nem találták bűnösnek. 2012 júniusában a bíróság még bűnösnek nyilvánította a tiltakozókkal szemben elkövetett gyilkosságokban való érintettség vádjával. Amikor a fellebbezési bíróság eljárási hibát állapított meg, az ítéletet visszavonták. Míg az idős autokrata a perújrafelvételt várta, letelt az egyiptomi törvények által kiszabható előzetes letartóztatás maximális ideje.

Április 15-e óta Mubarak ellen más vádakat is felhoztak (profitált az Izraelnek exportált gázból, támogatást biztosított az elnöki paloták fenntartására, és ajándékokat fogadott el állami tulajdonú sajtóintézményektől).

A múlt héten azonban az egyetlen függőben lévő ügy már csak az állami tulajdonban lévő sajtóintézményektől elfogadott ajándékok esete volt. Ügyvédei vitatták a fogvatartás jogosságát, hiszen Mubarak már visszafizette ezek ellenértékét.

Az ügyek előrehaladtával elképzelhető, hogy ismét őrizetbe veszik, de ez akár megtörténik, akár nem, a tárgyalás kimenetele még mindig csalódást jelent azok számára, akik azt remélték, hogy a 2011-es forradalom majd jogállamisághoz vezet.

Szertefoszlott a jogállamba vetett hit

 

Az Egyiptomi Kezdeményezés a Személyiségi Jogokért nevű szervezet képviselői szerint Mubarak tárgyalása csak színjáték volt, amiből hiányzott mind a politikai akarat, mind az igazság melletti elkötelezettség, de egyéb strukturális hibákra is rámutattak.  Karim Ennarah arra is felhívta a figyelmet, hogy a bíróság nem bízik a technológiában: a bírák nem tartják megbízható bizonyítéknak a videókat. Hoda Naszralla szerint nem lehet könnyen bizonyítani azt, hogy Mubarak közvetlenül érintett volt a fegyveres erők fellépésében. A védői tartják magukat ahhoz az elképzeléshez, hogy a vezető nem volt tudatában annak, hogy a saját biztonsági csapatai mit tesznek. A legnagyobb probléma azonban az, hogy ugyanazt a rendőrséget kérték fel bizonyítékok gyűjtésére, mint amelyik a gyilkosságok elkövetéséért is felelős. Ez az érdekkonfliktus Naszralla szerint ahhoz vezetett, hogy a rendőrség szinte minden ponton akadályozta a nyomozást. Katasztrofális problémát jelent az is, hogy egy magas rangú rendőrtiszt „véletlenül” letörölte az adatokat egy CD-ről, ami a Központi Biztonsági Erők irányítási termében felvett hívásokat rögzítette. Enélkül az információ nélkül lehetetlen bebizonyítani, hogy a 2011-es forradalom 18 napján a rendőrség erőszakos fellépését a Mubarak éra fő rendőrségi vezetői rendelték el.

 

Ismét a bíróságon

Mubarakot augusztus 25-én újból kihallgatták a bíróságon, egy napon a Muszlim Testvériség hat fő vezetőjének tárgyalásával. Mohamed Badíét és két helyettesét, Hajrat as-Sátert és Rasad Bajúmit azzal vádolják, hogy a június 30-án lezajlott iszlamista-ellenes tüntetés résztvevőinek meggyilkolására buzdították a Muszlim Testvériség híveit és szimpatizánsait, a három további vádlott ellen gyilkosság a vád. Ha bűnösnek találják őket, mind a hatra halálos ítéletet szabhat ki a bíróság. A mindössze néhány percig tartó első tárgyaláson a három vádlott nem jelent meg, amit bírósági források „biztonsági okokkal” indokoltak. A kairói bíróság október 29-re napolta el a pert.

Félő, hogy a jogi rendszer ismét a régi rezsim szolgálatába áll.

 

Források:

Afriport

Foreign Policy – Mubarak Still Rules

Foreign Policy – Mubarak is Free and the Country is On Fire 

MTI, 2013.08.25.

 

foto: Human Rights Watch

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

Elfogadva és kihirdetve az ENSZ Közgyűlésének 217 A (III) határozata alapján, 1948. december 10-én.

A 30 pontból álló Nyilatkozat az élet minden területét felölelő jogokról és szabadságjogokról szól. Elolvashatjátok és megismerhetitek oldalunkon.

Bővebben…

© 2009-2013 Humana Egyesület

humana logo

Impresszum

Creative Commons Licenc

A weboldalt Belák Balázs készítette.